HTML

háború

Folyton háborút vívunk, harcolunk, ellenségeket keresünk, mert harcolni könnyebb, mint dolgozni.

Friss topikok

Címkék

Archívum

Nem függesztik fel a Kohéziós Alap forrásait

2012.06.24. 12:46 pmarlowe

Először is 2004 óta irdatlanul nagy mennyiségű EU forrást sikerült lehívni és beépíteni a magyar városokba, utakba, informatikába, közigazgatásba, ivóvíz, gáz, csatornahálózat kialakításába, ipari parkokba, iskolákba, egyetemekbe, főiskolákba, óvodákba, játszóterekbe, energiatakarékossági programokba és még hosszan sorolhatnám. Ezek egy része a Struktúrális Alapból származott.

Ugyanakkor néhány százan nagyon meggazdagodtak ezeken a beruházásokon. Nézzétek meg, ma minden nagyobb város polgármestere milliárdos. Mit gondoltok honnan vették a pénzt? Az EU támogatásokból a városba beépített EU milliárdok 10-30%-ka a polgármesterek és a kivitelezők zsebébe vándorolt. Ezeken még osztozkodtak szocik és Fideszesek. 2010 óta ez már csak Fidesz business.

Nos, ha felfüggesztik a Kohéziós Alapokat, akkor vége ennek a jó kis üzletnek és a Vegyépszer Elekhez hasonlóan csődbe mennek a vállalkozó zsenik, és kénytelenek Monte Carlo-ba, vagy Hagyó mellé a priccsre költözni.

Továbbá, olyannyira sikerült a fél országot lebetonozni és le-díszkövezni, illetve becsatornázni, hogy már alig maradt üres hely. Olyan sok szép és modern épületben lézengenek a főiskolások és egyetemisták, hogy lassan több a tanár, mint a diák.Olyannyira gyenge a gazdaság, hogy a vállalkozók tízezrei mennek csődbe, mivel a magyar vállalkozók állam(kormány) függőek és nem piacfüggőek. Ilyen körülmények között nincs elég projekt, így alig lehet EU forrásokat lekötni. Talán ha Horthy-Szálasi és Rákosi-Kádár szobrokat is lehetne támogatni, jobb lenne a teljesítményünk az EU pénzek felhasználásában

Szólj hozzá!

A háború a mi genetikai örökségünk

2012.06.18. 07:40 pmarlowe

dali.jpg

Közel száz éve folyamatosan háborúzik a magyar, a háború immár elérte az ötödik generációt. A nagyapám az I. Világháború alatt lett gyerekből felnőtt, az apámnak percre pontosan hasonló sors jutott a II. Világháború alatt, a Ratkó-fiúk a Hidegháborúban edződtek, a gyerekeink a "tárgyalásos rendszerváltást" követő "Fülkeforradalom" névtelen katonái lettek. Vajon milyen háborús játékok várnak még az unokáinkra? A magyar nem tud meglenni háború, harc, forradalom nélkül, ami mára már odáig jutott, hogy ez lett az örökségünk és mi is ezt a "Fenntartható Háborút"örökítjük tovább az ifjabb nemzedékeknek.

De miért is háborúzunk egy évszázada folyamatosan, miért is keresünk akkor és ott is ellenségeket, ahol nincsenek? A válasz egyszerű, legalábbis nem annyira bonyolult, mint ahogyan mostanában nekilát a magyar politikai elit a Horthy rendszer kibogozásának. A márciusi ifjak még a szabadságért, a nemzeti önállóság megteremtésért fogtak fegyvert, amely kissé felemásan, de a Monarchiában megvalósult. Alig fél évszázaddal később pedig újra vasban álltunk, most már az Empire védelmében, vagy másként fogalmazva valami olyasmiért ontotta a vérét a magyar katona amiért még kicsivel korábban maga is harcolt. A Birodalom romjain születő új nemzetek autonómiája ellen folytatott véres és vesztes háborút. Végül Trianonnal megtapasztalták a magyarok azt, amit az osztrákok éreztek Magyarország elvesztésével. A Második Háború pedig akkor kezdődött, amikor az Elsőt lezáró békeszerződéseket aláírták. Mert hogy az igazságtalan volt. De hát egy háborúban az igazságot mindig a győzelem hitelesíti, meg kellett volna nyerni a háborút és akkor nincs trianoni katasztrófa. Persze ez az okosodás csak játék a szavakkal, olyan mint a "Tetszettek volna forradalmat csinálni". Ezeket a háborúkat sem Németország, sem Magyarország nem nyerhette meg. És ennek az oka roppant egyszerű. Ugyanis a háborúkat az elmúlt évszázadbán már nem elsősorban eszmékért, ideákért, hanem az erőforrások (természeti kincsek, energiahordozók,  dolgoztatható, fogyasztóképes lakosság, állami javak, privát vagyonok)  megszerzésért, újraelosztásáért vívják. És ez igaz volt a Másodikat felváltó szovjet gyarmatosításra is. Ezeket az erőforrásokat és javakat a legitim tulajdonosok pedig csak a legritkább esetben adják át békés úton másoknak. Ehhez romba kell dönteni a világot, az országot, a nemzetet, újra kell definiálni a morált, a jót és a rosszat, a  bűnt és az erényt, a demokráciát költséges zűrzavarnak, a diktatúrát takarékos rendnek  kell beállítani, és természetesen bűnbakot, bűnbakokat kell keresni, akiknek a rituális feláldozásával megtisztulhat a közösség, felejthetővé válnak a bűnök és már senki nem emlékszik arra (mert büntetés jár érte), hogy Pált valamikor Saul-nak hívták és hogy ez nem egyszerűen egy névváltoztatás volt.

Napjaink honi kis magyar polgárháborújának is a javak megszerzése, újraelosztása a cél. A százéves háború utóbbi 20 éve is azzal telt el, hogy a nemzet vagyona vissza-el-átkerült új tulajdonosokhoz. Fegyvert már szervezetten és legálisan alig fognak egymásra a katonák, azonban van egy legalább annyira hatékony eszköz a mindenkori politikai és gazdasági elit kezében: a tulajdonszerzésből való kizárás, az elszegényítés, a megfélemlítés, a másodrendű állampolgárrá történő lefokozás. Magyarországon négyévente vagy néha még korábban véget ér egy-egy háborús csata. A részeredmények változók, de a végeredmény ugyanaz. A győztesnek mindig igaza van. A győztes négyévente újradefiniálja az igazságot, újraírja a történelmet, elszámoltat, minősíti a polgárokat, megmondja mi az értékes, mi a jogos, mi a bűn, ki a szép és ki az okos. Tényleg azt akarjuk, hogy egy ilyen országban nőjenek fel a gyermekeink? A közelmúlt történelme azt mutatja, hogy háborúzni, harcolni jobb, egyszerűbb, kifizetődőbb, mint dolgozni, de meg kellene talán már egyszer ez utóbbit is próbálni és ha lehet nem büntetésből (közmunka), hanem valódi munkát végezve, valódi bérért.

Szólj hozzá!

Miért maradjunk Magyarországon?

2012.06.17. 20:31 pmarlowe

A jelen és a jövő kérdései: miért maradjunk Magyarországon? Miért muszáj Magyarországon Maradnunk? Miért nem maradunk Magyarországon?

Kezdjük az elsővel: Miért maradjunk Magyarországon? Mert magyarok vagyunk és a történelmi örökségünk és a történelmi felelősségünk az, hogy a szülőföldünkön élve boldoguljunk, őrizzük a nemzetet, gyarapítsuk az örökségünket, amit az őseink hagytak ránk és amit mi is örökül hagyunk majd a gyermekeinknek, unokáinknak. Igen, eddig ez rendben is van, de milyen az az örökség, ami elődeinktől ránk maradt? A múlt a miénk, a múlt kézzel foghatóan, olvashatóan, értelmezhetően itt van, kinyitották a történelem páncélszekrényeit, most már sok mindent tudunk a közelmúltról, félmúltról, a legújabb korról és a rendszerváltásról egyaránt. De mi az amit tudunk? Mikor mi történt, kik voltak a főszereplők, a történelemformáló szereplők mikor mit mondtak, mit írtak, mit tettek és hogy mindez hogyan értékelődik fel és le az értelmezők közvetítésével. Tudjuk, például, hogy a rendszerváltás csak egy rendszer változás volt és ki kellett egészítenünk egy kis forradalommal. Hogy a Kádár rendszer sokkal szörnyűségesebb volt, mint aminek látszott, vagy ahogy megéltük, hogy a Horthy rendszer sokkal puhább, igazságosabb és demokratikusabb volt, mint ahogy azt a dédszüleink és nagyszüleink mesélték, mint ahogy a kommunista történetírók leírták és tanították nekünk.

A fenének sem hiányzik a kádárizmus kontraszelektált nyomora, de a horthyzmus konraszelektált rendje sem.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása